Csesztve - Madách Imre Emlékmúzeum [antikvár]

Részlet a füzetből: Csesztve Nógrád megye délnyugati részében fekszik, a megye legapróbb falvai közé tartozik, lakosainak száma félezer körül mozog. A község északi szomszédja a volt megyeszékhely, Balassagyarmat, keleti irányból Szügy, délről Mohora, nyugatról pedig Érsekvadkert határolja. Budapestről a 2-es úton haladva közelíthető meg, ahonnan a déli irányba induló Aszódra vivő útról Szügy-Mohora között jobbra lekanyarodva egy szűkülő völgybe futó bekötőút mentén rejtőzik Csesztve. A Cserhát hegységből kinyúló Naszály északi lankás nyúlványai között megbúvó faluban festői természeti környezet fogadja az érkezőt. A krónika adatai szerint Csesztve - már a magyarok bejövetel előtt létezett - 1423-ban Salgai Miklós, 1439-ben Losonczy László birtoka, majd Garai László kapta adományul. A török hódoltság ideje alatt a lakosság megfogyatkozott, és csak 1689-et követően népesült be újra a falu, amikoris a közbirtokosság új települési szerződést kötött a lakossággal. A 17. században az esztergomi káptalan és a Barátnoky-család voltak a helység földesurai. Ez utóbbiak birtokrésze 1725-ben leányágon a Majthényi-családra szállt, amikor Majthényi Márton nőül vette Barátnoky Anna és Ebeczky Ádám gyermekét, Évát. Csesztve földesurának leánya, Majthányi Anna és s sztregovai Madách Imre 1810-ben kötött házasságából 5 élő gyermek született (Mária, Anna, Imre, Károly és Pál). Az elsőszülött fiú 1823-ban Imre - az, akinek a faluban, az anyai birtokon való rövid tartózkodása miatt ez a kis község már a múlt században is a közgyelem központjába kerülhetett, sőt tudományos érdeklődésre tarthatott számot. Csesztvének már 1884-ben önálló monográfiája jelent meg Kálnay Nándor tollából, aki szociográfiai pontosságú képet adott a falu múlt századbeli életéről.