Emlékkönyv L. Nagy Zsuzsa 80. születésnapjára [antikvár]

A 80 éves L. Nagy Zsuzsa professzorasszony a hazai történésztársadalom egyik legismertebb, legkiemelkedőbb személyisége. Egyetemi tanulmányainak elvégzését követően az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1978-1992 között a Történelmi Szemle főszerkesztő-helyettese volt, majd előbb két évig helyettes, végül kinevezett professzor lett Debrecenben Ránki György helyén az Új- és Legújabb-kori Magyar Történeti Tanszéken. Hamarosan átvette a tanszék irányítását és közel tíz éven át viselte tisztségét. 1998-ban tudományos tevékenységéért megkapta a Ránki György dijat. L. Nagy Zsuzsa nem költözött Debrecenbe, mégis képes voh a Történelmi Intézet és a bölcsészkar meghatározó professzor egyéniségévé válni. Nemcsak óráinak látogatottsága volt kiemelkedő, hanem hatása a kollégák és a hallgatók tudományos érdeklődését, kutatási irányultságát is befolyásolta. Tudományos munkája mellett fontosnak tartotta, hogy a két világháború közötti Magyarország történetéről egyetemi tankönyvet készítsen, amivel diákjaínak elismerése mellett az Akadémia kitüntetését (Akadémiai Díj, 1997.) ís kiérdemelte. Munkásságával, szakmai igényességével új utat nyitott a tanszék fiatal munkatársi gárdájának, új témák felé irányítva, a hazai és nemzetközi együttműködésre sarkallva kollégáit. Tanítványai meghatározó pozíciókat töltenek be a hazai tudományos életben és a felsőoktatásban, közülük többen ma is a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének oktatói gárdáját erősítik. Tudományszervező munkája részének tekintette az 1992-től megújuló Történeti Tanulmányok szerkesztését, a fiatal kollégák szakmai tevékenységének irányítását. A debreceni Történelmi Doktori Iskola egyik megszervezője volt, több PhD disszertáció témavezetője, akitől a feladatokat nyugdíjba vonulásakor Gunst Péter professzor vette át. Az egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájának jelenleg is törzstagja. Több cikluson át tagja volt, s jelenleg is választott képviselője az MTA Történettudományi Bizottságának, ahol véleménye, hozzászólásai ma is irányadóak. Kutatómunkája sokoldalú. Kötetet írt a párizsi békekonferenciáról, a 20. századi szabadkőművességről, Bethlen liberális ellenzékéről, s tanulmánygyűjteménye jelent meg A haszonból élő kispolgár címmel. Rendszeresen vett részt külföldi kon-