Egyleti élet Pesterzsébeten [antikvár]

Egy település társadalmának fejlettségi színvonalát mutatja, ha polgárai körében megszerveződnek és működnek társas csoportok. Pesterzsébet, megfelelően a magyarországi modernizációs folyamatnak, ugyancsak jó szintet ütött meg hajdani szakmai egyleteinek, világi és egyházi irányultságú csoportjainak, valamint kulturális és sportköreinek köszönhetően. Rokonszenvet, ún. szolidaritást kelteni az emberek között, azaz elérni, hogy mérsékeljék és kizárják az agresszivitást személyközi kapcsolataikban, illetve elősegíteni önértékelésük folytonos felülvizsgálatát, mindezek olyan óhajok, amelyek minden korban felmerültek. Az embernek természeténél fogva szüksége van a társas együttlétekre, az együttélésre. Ezt az alapigazságot akarva-akaratlanul is követi az emberek túlnyomó többsége, bár más és más formában, más és más feltételek között. Tény az is, hogy a társas lényként szerveződő emberek egymássá szemben álló és versenyző csoportokat (egyleteket) alakítottak az idők folyamán, olykor megesett az is, hogy valamiféle előítélet vagy különös motiváció, esetleg vezetői befolyásolás hatására a működő társas körök, az egyletek és klubok előbb-utóbb valamiféle nyomáscsoporttá fejlődtek. E törekvésükben egyfelől a konformitás iránti készségük nyilvánult meg, másfelől a társas befolyásolás akarata. Ily módon valóságos és kikerülhetetlen szereplőivé váltak a politikai életnek. Az is feltűnő, de egyben természetes, hogy a szakemberekből álló csoportosulások (szakegyletek) az elsők között szerveződtek meg és igen hatékonyan működtek. A szakegyletek mellett más társas körökben is meghatározó az egyéneknek az a törekvése, hogy csoportban fejtsék ki képességeiket, és ezt fontos feltételként fogadják el egyéni boldogulásuk érdekében, hiszen az egyletben elfogadott egyénnek sokkal könnyebb az alkalmankénti személyes "kitérőket" feloldania.