Együttélésre ítélve [antikvár]

"Csak mint Allah bérmunkása vagyok itt. Ha hősi halált halok, a Paradicsomba kerülök. Ez az életcélom, találkozni a Mindenhatóval" – mondja Jehuda Lahav könyvének palesztin öngyilkos merénylője. Majd fogja magát, és robbanóanyaggal megrakott gépkocsijával nekihajt egy izraeli katonai állásnak. A terrorista szülei büszkék fiuk tettére. Temetése esküvőre emlékeztet, ahol mindenki vidám és elégedett. Lehet-e békét teremteni azon a földön, ahol két, egymást ellenségnek tekintő nép a végletekig összegabalyodott, s ahol a halál-kultusz – legalább is a szélsőségekre hajlamosakban – minden másnál erősebb életérzés. A szerző igent mond erre az európai mentalitás számára nem is igazán értelmezhető kérdésre. A zsidó és a palesztin nép együttélésre van ítélve – állítja Lahav – akkor is, ha az arab szélsőségesek, a dzsihád megszállottjai a halált többre becsülik az életnél, s akkor is, ha a másik oldalon az ortodox zsidók egy talpalatnyi földet sem adnának az araboknak.