A császári-királyi huszárság törzstiszti kara a francia forradalmi és a napóleoni háborúk korában (1792-1815) [antikvár]

Táblák belső oldalán és az előzéklapokon apró elszíneződés.
Az egyetlen magyar eredetű katonai csapatnem, a huszárság sokoldalú harcászati alkalmazásának köszönhetően fénykorában, a 18. században és a 19. század első felében, nemcsak hazánkban, hanem, elsősorban magyar emigránsok révén, Európa szerte is nagy népszerűségre tett szert. A huszárok máig ható, dicsőséges múltjának tudományos igényű feldolgozása ugyanakkor még mindig komoly hiányosságokkal bír. A csapatnemmel kapcsolatos ismereteinket, különösen a történeti fejlődésük csúcspontjának számító francia háborúk időszakával kapcsolatosan, alapvetően mindmáig a dualizmus kori német, illetve a két világháború közötti magyar nyelvű feldolgozások határozzák meg. Miután a szocializmus, e tekintetben is megnyilvánuló pangását követően, az utóbbi két évtizedben is csupán, a piaci szempontokat előnyben részesítő, átfogó tematikájú, alapvetően népszerűsítő jellegű művek láttak e témakörben napvilágot. Vonatkozó ismereteink ennek következtében részben hiányosak, részben tévesek. Ezen megfontolásoknak köszönhetően került sor jelen munka megírására, egy közel másfél évtizeden át folytatott, széleskörű levéltári és szakirodalmi feltáráson, illetve adatgyűjtésen alapuló kutatás eredményeként, hiánypótló jellegéből és adatgazdagságából fakadóan, jelentős hozzájárulásként a huszárság történetének mélyebb és pontosabb megismeréséhez.A mű, a címben foglaltaknak megfelelően, a Habsburg Birodalom haderejében, a francia forradalmi és napóleoni háborúk világtörténelmi jelentőségű időszakában hosszabb-rövidebb ideig fennállt 13 reguláris huszárezred törzstiszti karának, vagyis a huszárcsapattestek felső vezetését alkotó személyeknek a vizsgálatára terjed ki. A feldolgozás a hadtörténetírás újabb irányvonalának megfelelően, a hagyományos hadtörténeti szempontú megközelítéssel szemben, elsősorban a törzstisztikar, társadalmi beágyazottságában történő, szociológiai szempontú vizsgálatát helyezi előtérbe.