A legfelsőbb hadúr és hadserege [antikvár]

Gerince megtört.
A szemléletében és tartalmában egyaránt újdonságot jelentő, a magyar és külföldi Horthy-irodalomban mindeddig egyedülálló monográfia a legfelsőbb hadúr és az általa létrehozott, nevével jelzett hadsereg közötti kapcsolat alakulásának feldolgozására vállalkozik. A korábbi történeti irodalomban kialakított, meglehetősen egysíkú és szélsőségesen elmarasztaló képpel ellentétben, árnyaltabban mutatja be Horthy személyét, aki kétségtelenül súlyos tévedései és hibái mellett, elsősorban mint katona, olyan tulajdonságokkal is rendelkezett, melyek elismertté és népszerűvé tették őt a hadsereg tisztikara körében. Az 1919-től 1944-ig terjedő időszakot vizsgálva a szerző megrajzolja a hadsereg és hadura közötti, a fentiek jegyében alakuló és kiteljesedő viszonyt, amelynek révén hosszú ideig sikerült érvényre juttatni a hadsereg törekvéseit a magyar politika alakításában. A folyamatok bemutatása során a szerzőnek alkalma nyílott Horthy katonai vezetői jellemének, törekvései belső rugóinak, az egyén és a hatalom kapcsolatának, a katonai döntések mechanizmusának oly mélységű bemutatására, melynek érthetőbbé és teljesebbé teszik a történelmi képet. Betekintést ad a színfalak mögötti diplomácia, az uralkodó osztályok sorain belül dúló harcok megismerésébe, nem nélkülözve a jó értelemben vett politikai intimitásokat sem. 1919. ​július 12-én Ábrahám Dezső alakított kormányt. Ebben a hadügy élén Horthyt Belitska Sándor vezérőrnagy váltotta fel. Horthy a hadsereg főparancsnoka lett. „Ebben a kormányban nem óhajtottam részt venni, mint hadügyminiszter, a fővezérséget azonban megtartottam, miután biztosítottak, hogy azt semmi esetre sem vonják bele a pártpolitikai viszálykodásokba. Egyedüli célom az volt, hogy ennek a magyar seregnek a segítségével megszabadítsam Magyarországot a kommunista rémuralomtól, mert ennek kegyetlenkedései és gonosztettei állandóan fokozódtak. Nagy jelentőségű volt, hogy ezt az annyira szükséges tisztogatást ne a külföldi hatalmak, hanem mi magunk hajtsuk végre.” – írta emlékirataiban. Horthy felemás, előkészítetlen proklamációja megkésett, nem érte el a célját. A legfelső hadúr elszigetelődött csapataitól, vezérkari tisztjei jóvoltából már nem is tudott érintkezni velük. Azok nem tejesítették, és a németekkel s nyilas kiszolgálóikkal egyetértésben visszavonatták a fegyverszüneti proklamációt. A hadsereg és annak tisztikara 25 éven át a Szovjetuniótól való félelem jegyében élt, Horthy tehetetlen vált, és szertefoszlott sokat emlegetett hadúri hatalma tisztjei felett, amikor a németekkel szembeni fordulatot, a szovjet hadsereggel együttműködve végre kellett volna hajtani. A legfelsőbb hadúr, aki 1929-ben csapatai elé vonult be Budapestre, most kormányzói és hadúri méltóságától megfosztva, csapataitól elhagyva, csalódottan, német őrizet alatt hagyta el az országot.