A szerzetesek titkai [antikvár]

A könyv az olvasót intim közelségbe viszi az újra éledő szerzetességhez. Elsősorban nem mint tudományos mű, hanem mint az evangéliumi üzenet továbbadója. Már a XIX. században kezdett a legkülönbözőbb helyeken ismét megerősödni a kolostorok iránti igény, mintha ébredezne téli álmából. Ugyanúgy, mint ahogy szent Pál a halottak föltámadásáról szóló fejtegetései végén így kiált a korintusiakhoz: „nézzétek, én most titkot mondok nektek”, manapság is belső szükségét érzi az ember ezzel a témával kapcsolatban, hogy ugyanilyen nyomatékkal, bár halkan mondja: nézzétek, a szerzetesség most azért húzódott vissza a föld mélyébe, hogy onnan egykor még föltámadjon! Valóban, a földbe való beásás mélyebb értelme az, hogy a közvetlenül előttünk álló újabb feltámadás idejére felkészüljön. A külső eseményekre beállott szem előtt rejtve marad ez a felszín mögött lejátszódó folyamat, amely pedig szellemi szemszögből szemlélve napjaink fontos eseményei közé tartozik.