Bajvívó magyarok [antikvár]

Védőborítója kopott.
Takáts Sándor (1860-1932), a XX. század első felének egyik legkiválóbb művelődéstörténésze főként a török hódoltság korának életével, eseményeivel, alakjaival foglalkozott. Piarista szerzetesként előbb a rend budapesti gimnáziumában tanított, majd a Képviselőház levéltárosa lett. Takáts Sándor (1860-1932), a XX. század első felének egyik legkiválóbb művelődéstörténésze főként a török hódoltság korának életével, eseményeivel, alakjaival foglalkozott. Piarista szerzetesként előbb a rend budapesti gimnáziumában tanított, majd a Képviselőház levéltárosa lett. A századfordulón többéves elmélyült kutatómunkát végzett a bécsi udvari levéltárban; ekkor fordult érdeklődése a XVI-XVII. századi történelem felé. 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. A kitűnő történész a bécsi levéltárban fellelt adatok, okmányok, levelek alapján alkotott képet a három részre szakadt ország életéről, a törökök, magyarok és osztrákok között fennálló bonyolult kapcsolatokról, a hol felbomló, hol újra megkötött szövetségekről, a csatákról, párbajokról, ellenségeskedésekről. A történelmi események mögött rejlő ember mindennapi élete érdekelte leginkább; a kiszolgáltatott, fizetség nélkül tengődő végvári katonák, a csatákat megéneklő zenészek, a hazájuktól távol élő török vitézek, a viharos időkben helytálló asszonyok sorsa. Színes, élvezetes stílusú kötetében élettel telítődnek a történelemórákon megismert száraz tények. A tartalom értéke és a forma tisztasága, elevensége biztosítja Takáts Sándor művének maradandóságát. Megjelent 2000-ben.