Batthyány Lajos emlékezete [antikvár]

"A család legerőteljesebb egyénisége apai nagyanyám, Zichy Karolin grófnő volt... - olvashatjuk Károlyi Mihály grófnak, az 1918-ban kikiáltott magyar köztársaság elnökének emlékirataiban. - Ennek az asszonynak mély seb volt a szívében, az táplálta egy életen át tartó gyűlöletét Ferenc József császár iránt. Sógorát, Batthyányt 1849-ben a mi Egyetem utcai házunkban tartóztatták le. Ártalansága tudatában nem volt hajlandó elmenekülni, amikor a császári csapatok bevonultak a fővárosba. Fia, Elemér megmutatta nekem azt a tőrt, amellyel súlyos sebet ejtett a nyakán, hogy ne tudják felakasztani. Haldokolva vitték a vesztőhelyre és agyonlőtték. A tőrt nagyanyám küldte neki, az ő gyermekeinek nevelője, egy francia abbé csempészte Batthyány cellájába a kenyérbe sütött, éles kis szerszámot, amelynek nyelén Ádámot, Évát és a kígyót ábrázoló finom mívű plasztika volt, és ez a bevésett, mély értelmű jelmondat: Ora et Semper." Az asszonynak minden oka megvolt a gyűlöletre, hiszen a rokonainál is erősebb érzelmi szálak kötötték daliás sógorához. A félig olasz, félig latin szöveg azt jelenti: "Most és mindörökké!" A század első felének titkos itáliai nemzeti mozgalma, a Giuseppe Mazzini vezette Giovine Italia ugyanezt a jelszót használta, így könnyen lehet, hogy a szép tollkést Batthyány valamelyik olasz útján, talán Velencében vásárolta. A Károlyi-családban elevenen fennmaradt hagyomány erejére utal, hogy Mihály gróf "bohó ifjúkorában", Ceylonban a karjára tetováltatta ezeket a szavakat.