Bővebb ismertető
A közelmúltban megjelent Borsányi György elvtársnak Kun Béláról szóló könyve, amely rendelkezésére áll a kutató intézeteknek, a munkásmozgalmi kérdésekkel foglalkozó egyetemi tanszékeknek és több ezer példányban eljutott a szélesebb olvasóközönséghez is. A kiadó kérésére a könyv kéziratát még nyomdába adása előtt elolvastam és észrevételeimet eljuttattam a kiadó vezetőin, valamint a szerzőn kívül a Párttörténeti Intézet vezetőihez is, tekintve, hogy a munka a Párttörténeti Intézet kiadványaként készült.Észrevételeimet megköszönték. A szerző is megköszönte, és közölte, hogy túlnyomó részüket figyelembe vette, s a szöveget javította. Köszönetét megismételte a könyvben is. Hogy mit nem vett figyelembe az észrevételeimből, az homályban maradt, így az is, hogy a koncepcióját illető észrevételeimet alapvetően figyelmen kívül hagyta. Nem is szokás lektorok segítségét a könyvben úgy megköszönni, hogy jelezzék a köszönet "részleges" voltát. Nem is lehet megkövetelni, hogy egy szerző minden lektori észrevételt kötelezően fogadjon el. Az viszont elvárható, hogy a különös fontosságú kérdésekben továbbra is fennálló nézeteltéréseket megvitassuk, mert ez elősegítheti tisztázásukat. Az ilyen megbeszélés elől azonban a szerző elzárkózott (s mind a kiadó, mind az intézet vezetői ebbe, bár nem szívesen, de belenyugodtak). Sajnálom, hogy így történt. Úgy vélem, ha erre sor kerül, ez segített volna kiküszöbölni a feldolgozás fogyatékosságait és kiigazítani a szerző szubjektivizmusából fakadó, megalapozatlan, s a tárgyilagosságnak ellentmondó és helytelen megállapításokat. Ezt azért is sajnálom, mert a könyvnek nem kevés jó és szép része van.