Hunyadi János [antikvár]

» Hunyadi János, az melyet az én pennám soha elegendőül nem dicsérhet Telik a históriák az ö gondviselésével és szorgalmatosságával, elég azt mondanom, hogy minden vitéz embernek példája lehet.« (Zrínyi Miklós) Hunyadi kora: egyike régebbi történetünk legfényesebb lapjainak. Hazánk akkor, egy időre, az európai politika homlokterében állt: od a áld í tolták a hősi harcok, melyekben a magyar nép, szövetségben Délkelet-Európa többi népeivel, megállította, sőt visszavetette a világuralomra, minden más nép leigázására törő s a fejlődés addigi eredményeit elpusztítással fenyegető oszmán-török hódítókai Hunyadi János, ezeknek a harcoiknak szervezője és irányítója, a megtámadott népek összefogásának hirdetője és példamutatója, a kiváló hadvezér és jelentős államférfi, már kortársai figyelmét felkeltette. Nagy tetteiről még politikai ellenfelei, sőt személyes ellenségei is elismeréssel szóltak. Emüékét kegyelettel ápolta a magyar nép és megőrizték mindazok a népek, melyeknek összefogásáért, török elleni megsegítéséért élte fogytáig küzdött. Már életében példaképpé vált: a hadvezéri erények és az egyéni hősiesség példaképévé. Halála után évszázadokon át buzdította kitartásra, következetes helytállásra mindazokat, akik hazájuk függetlenségéért, elnyomók ellen fegyverre keltek. Nem véletlen, hogy Marx, a tudományos szocializmus megalapítója, igen behatóan foglalkozott Hunyadi harcaival s ezeket történelmi feljegyzéseiben a legpozitívabban értékelte. Ezek a harcok, hazánk és a szomszédországoik függetlenségével együtt, az európai haladást védelmezték a haladás aikkori főellenségeivel, a népeket rabságba döntő, dúló-pusztító szultáni hadakkal szemben. Nekünk, Magyarország felszabadult dolgozóinak, kik a Szovjetunió segítségével egyszerre értük el, amiért legjoibbjaimk évszázadokig ontották vérüket: függetlenségünket és szabadságun-íkat, kik a béke és a haladás nagy nemzetközi táborának tagjaként