Bővebb ismertető
A középkor mindennapjai a mai ember számára nehezen elképzelhető, sokféle megpróbáltatással voltak tele. Gyakoriak voltak az éhínségek, gyógyíthatatlanok a betegségek, megfékezhetetlenek a járványok, és gyakran ellenséges hadak tizedelték meg a lakosságot. Az életveszélynek kitett emberek kiszolgáltatottságukban a templomba, a vallásos hit világába menekültek. Azt gondolhatnánk, hogy az uralkodócsaládok fölötte álltak ezeknek a veszélyeknek, másként éltek és gondolkoztak. Való igaz, a fertőzéseknek kevésbé, az éhhalálnak pedig egyáltalán nem voltak kitéve az uralkodók, a hercegek, a főrangúak. Viszont a trónért, a hatalomért folyó örökös küzdelemben ők álltak állandó célkeresztben. A középkorban a polgárháború és a politikai gyilkosság a hatalmi harc bevett eszközeinek számítottak, amely során hadseregeket, magányos merénylőket és titokzatos méregkeverőket egyaránt bevetettek, alkalmaztak. És ki tudja, hogyan alakult volna a magyar történelem a politikai merényletek s a királygyilkosságok nélkül? Nem tudhatjuk, de biztosan másképpen. Éppen ezért nem hagyhatjuk szó nélkül ezeket az eseteket.