Zita története [antikvár]

Nem szívesen fogok tollat, ha Csonka Emil művét kell kiegészítenem. A szomorú tény azonban kényszerít. Hiszen Csonka nem élhette meg Zita utolsó hódítását. 1989. március 14-én a királyné befejezte földi pályafutását. A szocialista osztrák vezetés megnyitotta határát, s Bécs kitárta kapuit az utolsó uralkodó hitvesének koporsója előtt. A Monarchia diadala volt e temetés. Százezrek jöttek a birodalom minden országából leróni kegyeletüket a Szent István dómba. A Habsburg család s a Pármai hercegség minden tagja eljött. Magyar fő- és köznemesek díszmagyarban emlékeztek egy letűnt korra, annak utolsó császár- és királynéjára. Tiroli Császár-vadászok és a Monarchia katonai egyenruhájába öltözött díszszázad tisztelgett a koporsó mellett, s magyar cserkészek álltak díszőrséget. Amikor megindult a gyászmenet, a bécsi utcák, a házak ablakai, erkélyei megteltek a korona országainak lakóival… A napi sajtó megkockáztatta a megállapítást: – Egy napra megbukott az Osztrák Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Csehszlovák Szövetség és a Lengyel Népköztársaság. Egy napra feltámadt a Monarchia minden európaiságával. A királyné halálában is üzenetet hagyott népeinek. Éljenek olyan egyetértésben, mint ahogyan őt gyászolták 1989. április elsején Bécs városában. Stoffán György