Emlékek az Újhazából az Óhazába [antikvár]

Oly távol messze van hazám. Bevezetés Közhelynek számít az a megállapítás, hogy magyarok élnek a világ minden égtáján. Statisztikai adatok szerint a 2000. évi népszámláláson 1.4 millió amerikai (az USA népességének 0.5 %-a) vallotta magát magyar származásúnak (magyar nyelvismerettől függetlenül). Szinte mind az 51 tagállamban élnek magyarok, a legtöbben az észak-keleti partvidéken és Kaliforniában, az ország más részein már szétszórtabban. A magukat magyar származásúaknak vallók száma igen tekintélyes, különösen annak fényében, hogy a mára nyolc országban széttagoltan élő kárpát-medencei magyarság egyre gyorsuló ütemben fogyatkozik, demográfiai mutatói folyamatosan romlanak. A Magyarországtól távol élők esetében a nagyarányú beolvadás, a fiatalabb generációk esetében az anyanyelv elfelejtése még súlyosabb problémát jelent, mint az óhaza közvetlen környezetében élőknél. Az óceánon túli „Eldorádóba" áradó magyar — és vele együtt számtalan európai nép — exodusa a 19. század végétől vált tömegessé. Wass Albert, emigráns író két csoportra osztotta az Amerikában élő magyarokat: bevándorlókra és száműzöttekre. A századforduló tömeges kivándorlásai gazdasági okokra vezethetők visz-sza. Az Osztrák-Magyar Monarchia fölös népességét a nincstelenség és földnélküliség hajtotta ki. A munkavállalás céljából kiérkezett százezrek célja ekkor még nem a végleges letelepedés volt, hanem a pénzkeresés. A hazaküldött „amerikás koronákból" aztán földet vásároltak, igyekeztek önállósodni. Ki egyedül, ki családjával együtt indult el az ismeretlen messzeségbe, ahol kezdetben a nyelvi korlátok még erőteljesen akadályozták a magyarság teljes integrálódását az amerikai társadalomba, intézményeik is szinte kizárólag magyar nyelven működtek, a munkás egyletek egy kis maroknyi hazát és biz- 5