A magyar nemzet történelme I/1. [antikvár]

A katolikus egyház történelmi szerepének védelme. Ezt az alcímet adtam művemnek. A "védelem" szót természetesen nem úgy értem, mintha a katolikus egyház védelemre szorulna s mint bűnös akarna a magyar közvéleménytől megbocsátást kunyerálni a történelem folyamán a nemzet ellen elkövetett bűneiért /mint talán sokan naivul gondolják/. Éppen ellenkezőleg: azt fogom kimutatni, mily megbocsájthatatlanul nagyot vétkezett a magyar nemzet önmaga ellen azzal, hogy boldogulását más utakon kereste, mint keresnie kellett volna akkor, ha a főpapságra hallgatott volna. (Mivel ugyanis az egyházban a főpapság -nem pedig a papság- az egyedüli illetékes tanító, az Egyházra az hallgat, aki a főpapságra hallgat.) Igaz, hogy földi dolgokban elméletben nem tévedhetetlen az Egyház, tehát nem tévedhetetlen egy nemzetnek adott politikai útbaigazításaiban sem, gyakorlatilag azonban e tekintetben is az. Képzelhető-e ugyanis az Egyháznál tapasztaltabb, bölcsebb, tiszteletreméltóbb, szentebb testület? Kaphatott volna-e tehát nemzetünk bölcsebb és önzetlenebb útbaigazítást bárki mástól, mint az Egyháztól? Művem -a magyar történelem tükrében- éppen annak gyakorlati bebizonyítását fogja adni, hogy az Egyházra (tehát a főpapságra) nem hallgatni ostoba dac, mely keservesen megbosszulja magát még akkor is, ha nem örök üdvösségünkről, hanem csak földi boldogulásunkról van szó.