Az 1437-38-as bábolnai népi felkelés [antikvár]

Az 1437-38-as jobbágyfelkelés hazánk, a Román Népköztársaság történetének jelentős mozzanata, a középkori parasztmozgalmak egyik kiemelkedő eseménye. 1347-ben az elnyomott erdélyi román és magyar jobbágyok egyesült erővel keltek fel és ragadtak fegyvert nyomorúságos életkörülményeik megváltoztatásáért. Budai Nagy Antal, Virágosberki Oláh Mihály, Vajdaházi Nagy Pál és a felkelés többi vezére bámulatos hozzáértéssel vezette a román és magyar jobbágyok harcát "s ezáltal aranybetűkkel írták be nevüket a kegyetlen hűbéri elnyomás ellen együttesen küzdő román és magyar jobbágyok vezérei közé". A felkelő jobbágyok a bábolnai, Szamos-menti, kolozsmonostori csatákban és Kolozsvár védelménél bebizonyították, milyen nagyszerű tettekre képes a nép, ha összefog. Az 1437-38-as felkelés évszázadokon át ragyogó példaképe volt a felszabadulásukért harcoló néptömegeknek.