Elődök és utódok [antikvár]

Eddig Erdély történetéből hiányzott, hogy mi történt főnemesi családjaival a 20. században. Eltitkolták, eltagadták, megfeledkeztek róla. Most a személyes élmények, vallomások, rövid ismertetések ezt a már-már nem is létezett történelmet beszélik el. Egymásnak, utódaiknak, és mindazoknak, akik tudják, szólni a megtörténtekről, nem más mint párbeszédet folytatni a múlt, a jelen és a jövő között. Az átélők pedig nem kis lelkierővel vállalták, hogy felidézik azt, amit talán legszívesebben elfelejtettek volna. Mert abszurd, embertelen és értelmetlen pusztítás, ami velük történt. De része ez is a század brutalitásainak, annak ahogy Európa lerombolta önmagát, s most próbálja az európaiság évszázados értékeit számba véve újraépíteni régi egységét. Ez a könyv tehát történelem, nemcsak Erdély, nemcsak az egyetemes magyar történelem ismeretlen fejezete. Európa története sem teljes nélküle. Évszázados folyamatosság és drasztikus bevégzés, lezárulás és folytatás, kifosztottság és újrakezdés története. Az otthonvesztés és képletes értelemben az elmondás hazatalálásának története. Komis Gabriella Erdélyben, Szentbenedeken született 1921-ben, gr. Kornis Károly és gr. Bethlen Berta második gyermekeként. Iskoláit Szentbenedeken és Budapesten végezte. A II. világháború alatt, 1940-1947 között a Kolozsvári 9. Helyőrségi Kórházban ápolónőként dolgozott. Származása, "osztályellenség" mivolta miatt képességeinek megfelelő állást nem tölthetett be. Volt munkásszállón és családoknál takarítónő, volt esőkabát-hegesztő, illemtanár és nevelőnő. Számtalan állásra jelentkezett, azonban személyi anyagának tanulmányozása után legfeljebb fizikai munkára alkalmazták. A párizsi festőakadémia levelező tagozatának elvégzése után Kovács Margit Kossuth díjas keramikus mellett dolgozott 6 éven keresztül. Gyermekkori visszaemlékezései 1997-ben jelentek meg. Budapesti és vidéki otthonában él.