Erdély arcai és harcai [antikvár]

Bevezető helyettTestünkön folyton folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy maga Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön."Kor.4,8-11.Erdély történelme a XX. században is zaklatott volt. Háborúk, a holokauszt, a lakosság egy részének a szovjet Gulagra történő deportálása, a szovjet típusú népi demokrácia" és a hozzá társított koncentrációs tér" mély nyomott hagyott Erdély népein.Ebben az embert próbáló korban éltek Erdély arcai, tanítottak, kultúrát és tudományt adtak, nyomdát vezettek, ha kellett embert mentettek, szervezkedtek a legreménytelenebb időkben, mert élt bennük a remény, hogy a legsötétebb órákban is menthető a Jó az Ember számára. Úgy éltek, hogy egész életükben megnyilvánult arcukon Jézus arca, és áldozatukkal mindig Krisztus áldozatát szolgáltak.Az Erdély arcai és harcai első kötete a (római és görög) katolikus egyház papjainak küzdelméről szól.Nem mesét, legendát tárunk Önök elé, hanem dokumentumokat, a nyers valóságot, de mégis ez a nyers valóság mutatja meg azt a hihetetlen emberi, lelki erőt, jóságot és hitet, amivel Erdély papjai éltek.Tisztában vagyunk azzal, hogy nem minden áldozat szent vagy makulátlan, mégis bizonyosság, hogy az áldozatok ember mivoltukban tiszták maradtak.Ök azok, akik tudatosan cselekedtek, és hitük miatt vállalták a börtönt valamint a halált is. Nem betévedtek a történelembe, hanem ők maguk alakították azt. Ügy éltek, hogy soha nem fogadtak el olyan intézkedéseket, sem kompromisszumot, amely az Ember és a Teremtő törvényei ellen" vétett.Képzeljék el Pilátus bíróságát, és képzeljék ezt el kétezer év múlva. Ott áll Boga Lajos, Márton Áron, Alexandru Rusu, Bogdánffy Szilárd, Sándor Imre. Hosszú a sor a szekuritátésok, a bírók előtt, akik azt kérik, követelik tőlük, hogy tagadják meg az Embert és tagadják meg Istent. Á kompromisszumot jutalma lenne a szabadulás, ára pedig a megaláztatás. Ezek a főpapok nem mentik az életüket, szabadságukat, hanem vállalják a sorsukat.