Bővebb ismertető
Kötéstábla / borítója kopott
A 16-17. század Erdély és egyben Magyarország történetének egyik legizgalmasabb korszaka. Az erdélyi fejedelmek főszereplői e két évszázadnak. Cselekedeteik és döntéseik nemcsak szűkebb pátriájuk, olykor az egész ország sorsát meghatározták. Az Erdélyi Fejedelemség a mohácsi csatát követő évtizedek politikai-hatalmi harcai következtében jött létre. Első tényleges uralkodója I. (Szapolyai) János király özvegye, a száműzetésből 1556-ban visszatért Izabella királyné volt. A fejedelmi címet a trónon őt követő fia, János Zsigmond élete legvégén szerezte meg. A kötetben az önálló fejedelemség 1690. évi bukásáig terjedő időszak erdélyi fejedelmei szerepelnek, azok, akik ténylegesen is uralkodtak, és nem csupán néhány hónapra, mintegy "ellenfejedelemként" kerültek hatalomra. A tudományos megalapozottsággal, mégis olvasmányosan megírt rövid életrajzok megismertetik az olvasót az egyes személyiségek viszontagságokkal telt életútjával, s egyben Erdély 16-17. századi történetével. Az elbeszélést különös gonddal kiválasztott korabeli forrásrészletek színesítik. A szerző történész, Erdély kora újkori történetének kutatója, a Pécsi Tudományegyetem docense.