Erdély története [antikvár]

A XVI. században Szamosköznek nevezték a Szamos, a Tisza és a máramarosi hegyek közé eső síkságot. Erről a vidékről költözött Erdélybe a Szamosközy család, amelynek nevében megmaradt ősi lakóhelyének emléke. A Szamosközyek kisnemesek lehettek, akikről semmit sem őriztek meg az írások. István volt az első, akinek alakja, ha nem ismerjük is pontosan az életútját, történeti munkáiban, feljegyzéseiben, leveleiben megvillan, hogy utána ismét eltűnjön a család. Valószínűleg 1565-ben született Kolozsvárott. Magasabb tanulmányokat olyan módon folytatott, hogy Sombori László a fia, Sándor mellé vette tanulótársnak. Sombori előkelő erdélyi nemes volt, akik a nagykancelláriában kezdte szolgálatát, magas tisztségeket töltött be, és tagja lett a fejedelmi tanácsnak. Pályája csúcsát akkor érhette el, amikor Kendi Sándorral és Kovacsóczi Farkassal tagja volt annak a háromtagú testületnek, amelyet Báthori István lengyel király nevezett ki, hogy Báthori Zsigmond kiskorúsága idején Erdélyt kormányozza.