Nem lehet [antikvár]

A két világháború közötti erdélyi magyar szellemi élet megújulásában, a kisebbségi létforma törvényszerűségeinek felismerésében s azokban a meg-megismétlődő kísérletekben, amelyek a nemzetiségi öntudat megteremtését, illetve - ami ettől elválaszthatatlan - a hatékony kisebbségvédelem kiépítését célozták, nagy szerepük volt az irodalmi vitáknak, az eszmetisztázó és gyakorlati teendőket is megfogalmazó közéleti állásfoglalásoknak. Nem nehéz kimutatni, hogy például a harmincas évek fordulóján zajló, az írói lelkiismeret-vizsgálatnak és a közösségi sorsvállalásnak hangot adó Vallani és vállalni vitától - közbeeső állomásokon át - egyenes út vezet a Vásárhelyi Találkozó szellemi érlelődését és gyakorlati előkészítését szolgáló konfrontációkig. Közös jellemzője valamennyi szellemi és közéleti megnyilatkozásnak ebben a periódusban, hogy az ún. sorskérdésekre, az erdélyi magyarság fennmaradásának és fejlődésének lehetőségeire keresték a választ. Hadd tegyük hozzá rögtön: a kisebbségi létviszonyok gyorsan változó feltételei közepette. Mert egészen más volt a történelmi, társadalmi és gazdasági helyzet 1929-30-ban (a Vallani és vállalni vita idején), mint például 1935-37-ben (a Vásárhelyi Találkozó előkészítésének időszakában). A gazdasági világválság legfeljebb a megélhetés alsó szintjére szorította a kisebbségi társadalmak tagjait, a feléledő nacionalizmus, a fasizmus nyílt előretörése azonban másféle veszélyhelyzetet teremtett: létükben fenyegette a kollektív jogok kivívásáig még el sem jutott nemzeti kisebbségeket. Kántor Lajosnak meg a Kriterionnak köszönhetően a Vallani és vállalni vitáról immár megbízható áttekintés, igényes irodalomtörténeti összegezés áll rendelkezésünkre. A Vásárhelyi Találkozó feldolgozására is történtek kísérletek, jóllehet az ún. kényes kérdések tisztázását, a máig élő tabuk feloldását maradéktalanul elvégző szintézis még várat magára. Annál nagyobb gondot jelent, hogy a Vallani és vállalni meg a Vásárhelyi Találkozó közötti időszak szellemi mozgástere jószerint feltáratlan. Holott ebben az intervallumban - a kiküzdött eszmei magaslatok, illetve ideológiai nyugvópontok által határolt helyzetben - exponálódnak az ellentmondások a legélesebben; korszakváltásra jellemző tüneteket figyelhetünk meg benne: olyan jelenségeket, amelyek - történelmi lépték szerint - hihetetlenül rövid idő alatt önmaguk ellentétébe csapnak át.