Feliratok a fehér égen [antikvár]

Kornis Mihály új kötete folytatása a nagy sikerű Vigasztalások könyve és Lehetőségek könyve című műveinek, de most előadásainak és esszéinek tárgya "komolyabb", bár ugyanazzal a szenvedéllyel ír 1956 örökségéről, mint az istenkérdésről, a színházról, az irodalomról vagy barátairól (Feldmár Andrásról, Esterházy Péterről, stb.). A kötetben külön ciklust kapnak az interneten megjelent blogbejegyzései, élvezetes, személyes internetes napló-beszámolói. Mi a jó a nőkben? "...és a nők, ha nők, szemérmesek, de ha úgy döntöttek, hogy akarnak egy férfit, gátlástalanok, mint egy felhőszakadás, lelkileg is pucérok, akár a júliusi verőfény, szeretnek apróságokkal csendesen bíbelődni, tudnak sírni, tudnak megbocsátani, ok nélkül, tudnak várni, kitartóan és mozdulatlanul lenni, a legritkábban vannak magukkal eltelve, szóba állnak tárgyakkal és a növényekkel, éppúgy mint a gyermekekkel, nem pornográf a fantáziájuk, hanem egy forró, illatos és félhomályos dzsungel, telis de tele titkokkal, és több az önfegyelmük, mint nekünk, ki tudják váni a helyet, ahol sírva fakadhatnak, zavartalanul dühönghetnek, bátrabbak, igenis bátrabbak a nők, és mélyebbről fakad ez a bátorság, ők nem szikláról ugranak a tengerbe, de egy szép napon rábízzák az életüket valakire, aki tegyük fel, még nem is bizonyított, és idegennek is felvarrják az ingjéről leszakadt gombot, nem is kell megkérni őket rá, ők maguk ajánlják fel. A nőkben póztalan a nagylelkűség.