Görögkatolikus püspöki központok Magyarországon a 18. században [antikvár]

Táblái kissé karcosak. Gerincén pár megnyomódással.
Összefoglalás angol, ukrán és román nyelven. A történeti Magyarország és Erdély területén a 17. század közepétől a következő század elejéig tartott az egyházi uniók kora, amikor a hazai ortodox közösségek jelentős hányada elfogadta a római katolikus egyházzal fölkínált egységet. Az unióra lépőközösségek garanciát kaptak arra, hogy bizánci hagyományú liturgiájukat és egyházi szokásikat változatlanul megőrizhetik, csupán négy katolikus hittételt kellett egyértelműen elfogadniuk. A hitbéli egység mellett fölkínáltak egy másik, a papság társadalmi helyzetének javítását célzó változást is, amikor az uralkodó a katolikus klérust megillető jogokat ígért számukra. Mégis, a belpolitikai nehézségek, a háborúk, a papságnak szánt kiváltságokkal szemben mutatkozó ellenállás hosszú évtizedekig gátolták az unió megerősödését. Az új klérus helyzete a katolikus egyházon belül is másképp alakult, ugyanis a latin főpapság a "görög" partnert fokozatosan teljesen alárendelt helyzetűnek tekintette. A 18. század jelentős hányada így azzal telt, hogy az unitus püspökök megpróbáltak a helyzetükön javítani. Küzdelmük az uralkodói támogatásnak köszönhetően lassan sikerrel járt, megalapították a görögkatolikus egyházmegyéket, amelyek működését csak királyi birtok-, illetve pénzadományok tudták biztosítani. Ez a folyamat több egyházmegyében székhelyváltással is járt (Munkácsról Ungvárra, Fogarasról Balázsfalvára költöztek). Az új székhelyeken nagyszabású építkezésekbe fogtak, jelentős udvari támogatással. Új székesegyházak, püspöki székházak, szemináriumok épültek, amelyeken egyszerre érvényesülnek a közösségek önazonosságához tartozó, bizánci hagyományokat őrzőművészetnek, illetve a korszak uralkodó stílusának, a barokknak jellemzői. A könyv ezt az izgalmas, kevésbé kutatott emlékanyagot mutatja be. A kötet főszövegét számos eddig jórészt ismeretlen levéltári terv és rajz reprodukciója, a tárgyalt emlékeket részletesen bemutató archív és modern fotó illusztrálja, illetve nagyrészt kiadatlan levéltári dokumentumokból szerkesztett forrásválogatás egészíti ki.