A francia Európa-politika prioritásai [antikvár]

Jóllehet az Európai Unióval kapcsolatban a magyar közvélemény figyelmét túlnyomórészt a bővüléssel és a magyar csatlakozással kapcsolatos problémák foglalják el, azonban látni kell, hogy az Unió belső fejlődésének kérdései nem maradhatnak háttérben. Márcsak amiatt sem, hogy az európai integráció előrehaladására elsősorban ezek a belső-tagállami tényezők vannak hatással. Beindulásától kezdve az európai integráció folyamata bizonyos belső, a tagállamok közötti egyensúlyokon nyugodott - közhelynek számít emlegetni a francia mezőgazdasági és a német ipari érdekek egyensúlyát -, amelynek speciális karakterisztikáit a hidegháborús körülmények jelentették. Az eredmény előbb az ún. kis-Európa koncepció lett, amely Európának csak a fejlettebb, nyugati felét foglalta magában, s amely a francia-német-angol hármas egyensúlyi elven nyugodott. Homogenitásuk okán - kivételnek tekinthető a túlnyomórészt politikai indíttatásból felvett Görögország esete - e gazdaságok integrálása lehetővé tette az úgynevezett közösségi módszer alkalmazását is. Azonban mindezen előfeltételek alapjaiban változtak meg az 1989 utáni kelet-európai változásokkal. Az új tagjelöltekkel egy egészen más integráció víziója sejlik fel Európában, amelynek kiterjedéséről, szerkezetéről, belső egyensúlyairól mihamarabb egyetértésre kellene jutni a kontinens fejlődését meghatározó módon befolyásoló államoknak. Ezek egyike Franciaország, amely az elmúlt évtizedekben az európai integrációt saját hatalmi politikája "multiplikátoraként" használta, s amely azt szeretné, ha a jövő Európai Uniója az alakuló többpólusú világrendszer egyik fő alkotóelemévé válna. A 2000. év második felének francia elnöksége ezen elképzelések felerősödését hozza magával, s ez már önmagában is indokolja, hogy nagyobb figyelemmel legyünk a párizsi elgondolások iránt. A minél előbbi időpontra remélt magyar EU-tagság megvalósulásának ugyanis csak egyik eleme a magyar felkészülés. A meghatározó másik elem az Unió belső intézményi átalakulása, amelynek egyik markáns vonulata az SVKI fiatal kutatója által felvázolt francia Európa-politika.