A hatalmon lévő gaullizmus csendes forradalma [antikvár]

Részlet: "I. FEJEZET A GAULLIZMUS, AVAGY A CSELEKVÉS DOKTRÍNÁJA Levonva az 1968 májusában történtek tanulságait, a szeptember 9-én tartott sajtókonferenciáján de Gaulle tábornok a következőket nyilatkozta: „Ismét megbizonyosodhattunk róla, hogy az ilyen bizonytalan és ezért veszélyes időkben, amikor az államnak határozott és következetes célokat kell kitűznie, megbízható intézményeket kell működtetnie, és aktívan kell politizálnia, Franciaország semmilyen egyéb gondolatrendszer, külső akarat vagy akcióterv által nem hagyhatja magát befolyásolni, hanem csakis arra az eszmeiségre hagyatkozhat, amely az 1940 júniusa óta történtekből táplálkozik." Az V. Köztársaság alapítója ily módon tette egészen világossá, hogy „az ország társadalmi fejlődésének előremozdítását biztosító jelenlegi államforma" a lehető legmegfelelőbb. Név szerint a gaullizmusról van szó, amely azóta történelmünk egyik megkerülhetetlen tényezőjévé vált, és ez ma már mindenki számára egyértelmű. Ez az eszmeiség annak köszönheti erejét, hogy egy pillanatra se engedte ki a kezéből a kezdeményezést, és sose veszett ki belőle a céltudatosság. A ga-ullizmusnak tehát természetesen és mindenekelőtt azzá kellett lennie, amivé de Gaulle tábornok révén vált, anélkül, hogy ő azt létrehozta, vagy tudatosan megteremtette volna. Persze az egész gaullizmust ő ihlette, attól a naptól kezdve, hogy az élére állt a francia ellenállásnak és felvette a kesztyűt a megszállókkal és a fegyverszünet nyomán létrejött rezsimmel szemben, vagy, ahogy ő fogalmazta meg: „belevetettem magamat ebbe a kalandba, mert a sors erre teremtett". 1 ¦ r 8 " !: Egy kivételes személyiség hatása Charles de Gaulle 1940. június 18-án megmutatta személyisége kivételes erejét, hazája sorsába vetett rendíthetetlen hitét, a Franciaország szolgálatára" • -i