A középhatalmi szerep lehetőségei és korlátai Közép-Európában - a lengyel eset [antikvár]

Előszó Tálas Péter alábbi tanulmánya egy a Stratégiai és Védelmi Kutató Intézetben 1998 óta folyó kutatási projekt része, amely eredendően a magyar biztonságpolitika külső feltételeit kívánta vizsgálni. A kutatás előrehaladtával azonban megkerülhetetlenné vált a szomszédok, illetve az egész régió stratégiai elképzeléseinek és biztonságpolitikai törekvéseinek feltérképezése is, közte - többek között - az olyan regionális formációé is, mint a Visegrádi csoport. Aligha vitatható, hogy ezen a csoporton belül - figyelemmel a négy állam geopolitikai, gazdasági, demográfiai és egyéb paramétereire - egyedül Lengyelország rendelkezik a középhatalmiság ismérveivel. Kérdés persze, hogy a lengyel középhatalmiságról inkább csak virtuálisan vagy ténylegesen beszélhetünk-e. Az mindenesetre tény, hogy a jelentős nyugati szervezetekhez való csatlakozás folyamatában a lengyelek folyamatosan kiemelt figyelmet kaptak és kapnak, lett légyen szó akár az OECD-ről, akár a NATO-ról, akár legújabban az Európai Unióról. Jóval kevesebb szó esik mind a nemzetközi, mind pedig a hazai fórumokon arról, hogy Varsó miként rendezte, illetve alakította az elmúlt tíz éve során kényelmesnek egyáltalán nem nevezhető szomszédsági-regionális kapcsolatait. Pedig a középhatalmiság egyik igen lényegesebb eleme - túl a geopolitikai, a gazdasági és a demográfiai paramétereken hogy az adott ország miként képes érvényesíteni törekvéseit közvetlen környezetében. Tálas Péter tanulmánya Lengyelország esetében erre keresi a választ. Vagyis arra, hogy a történelmi ellenségek közé szorított (Németország, Oroszország), a Közép-Európában mindenütt jelenlévő kisebbségi gondokkal terhelt (Litvánia, Ukrajna, Belorusszia), a posztkommunista politikai ellentétek minden rendű és rangú formájával (Belorusszia, Oroszország), valamint környezetének méreteiből fakadóan mindkét oldali komplexusokkal küszködő lengyel külpolitika miként járta a maga útját, s milyen eredményeket tudhat magáénak. Mindeddig sajnálatosan kevés figyelem jutott e folyamat bemutatására, illetve ezen - számos tekintetben talán hasznosítható - tapasztalatok hazai terjesztésének. A Stratégiai és Védelmi Kutató Intézet már csak emiatt is örömmel ad helyet e tanulmánynak, amelynek második, a lengyel integrációs törekvésekkel foglalkozó részét is közölni szándékozik. Budapest, 2000. december Gazdag Ferenc