A libanoni kérdés és a nagyhatalmak [antikvár]

Bevezetés Amikor 2008 tavaszán a szegedi egyetem történeti intézetében barátom és kollégám, Kövér Lajos felkért arra, hogy a III. Napóleon francia császár születésének 200. évfordulója alkalmából általa szervezett nemzetközi konferencián szólaljak föl, és beszéljek Franciaország 1860-186l-es levantei katonai expedíciójáról, még nem tudtam, hogy több éves kutatómunka fogja kezdetét venni. A konferencia-előadásra készülve ugyanis kiderült számomra, hogy Magyarországon jószerével teljesen ismeretlen problémáról van szó, amelynek gyakorlatilag nincs magyar nyelvű szakirodalma. Holott a Libanonban történtek szerves, ugyanakkor sajátos részét képezték az ún. ,Jíeleti kérdés" formálódásának és a 19. század közepi nagyhatalmi vetélkedésnek. Söt nem túlzás kijelenteni, hogy a keleti kérdés leglényegesebb, egyszersmind legkevésbé ismert problémáinak egyikét jelentették. Mintegy beékelődtek az európai-oszmán kapcsolatok keretei közé. Alapművében a brit Anderson ugyan megjegyzi, hogy „az 1856 utáni két évtizedben nem volt jelentősebb válság a Közel-Keleten", de azt ö is elismeri, hogy a nagyhatalmak közötti kapcsolatokat ebben az időszakban is próbára tették az ottani események.' A történtekhez kapcsolódó diplomáciai játszmák egyszerre voltak kifinomultak és bonyolultak. A probléma tanulmányozása során a nagyhatalmak egész közel-keleti, azon belül pedig szíriai törekvései feltárulnak előttünk. Fontos körülmény, hogy az 1860-ban lezajlott belháború mind a mai napig szerves részét képezi a libanoniak és szíriaiak történed tudatának. Irodalmi alkotásokban is visszaköszön.^ Az is növelte az érdeklődésemet, hogy az eseményekben szerepet játszott egy magyar katonafiszt, az 1848-1849-es szabadságharc egykori honvédtábomoka, Kmety György, aki Iszmáil pasa néven a török hadseregben szolgált. Ezek után döntöttem úgy, hogy egy rövidke tanuhnány helyett könyv formában kísérlem meg feldolgozni annak a húsz esztendőnek a történetét, amely a francia intervencióhoz elvezetett, s egy kicsit közelebb hozni a magyar olvasókhoz e kétségkívül lebilincselően érdekes, s tőlünk nem is olyan távoli ország történetét. A modem Libanon kialakulásában meghatározó szerepet játszott az 1840-1861 közötti, zavargásokkal és felekezeti villongásokkal terhes időszak, amely egy libanoni szerző szerint az ország történetében különálló, „elválaszthatatlan egységet" jelent.^ Egy másik szerző szerint „helyénvaló" ennek a korszaknak a vizsgálata, mivel „ekkor alakultak és kristályosodtak ki a felekezeti, föleg maronita és drúz létfeltételek, hogy végül felekezetközi összecsapásokhoz vezessenek".'' Egy harmadik történész amondó, hogy „e két évtized során a ' M. S. Anderson: The Eastern Question 1774-1923. A Study in International Relations. Macmillan, London, 1991. 149. " A világhírű libanoni-francia író. Amin Maalouf egyik regényében kitér a kérdésre és megjegyzi, „a tragédia okozta trauma sohasem múlt el: a rosszul behegedt sebek minden új konfliktus alkalmával újra felnyílnak". Eredet. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2010. 47. Karam Rizk: Le Mont-Liban au XIX siecle de l'Émirat au Mutasarrifiya. Tenants et aboutissants du Grand-Liban. Université Saint-Esprit, Kaslik, 1994. 37. Georges Dagher: Identités composées. La radicalisation communautaire au Liban au XIX"" siecle. Librairie Orientaliste Paul Geuthner, Paris, 2000. 10.