A Petőfi Sándor Első Egyetemi Nemzetőr Ezred megalakulása [antikvár]

BEVEZETES A mai ember nehezen tudja elképzelni, hogy a jelen tanulmány tárgyát képező ezred egy alulról építkező közösségből jött létre, az egyetemi hallgatók kezdeményezésére. Nem a üsztek toborozták őket, hanem ellenkezőleg, ők csatlakoztak a fiatalokhoz, a parancsnokot, Marián István' alezredest is beleértve. A legénységet mi, műegyetemisták adtuk, a szakértelmet és a fegyvert a fegyveres erők tisztjei. Marián alezredes le is írja, hogy egy egészen különleges rendszer alakult így ki, amelyben a katonai parancsnokok a diákvezetőkkel együttműködve irán5^tottak. A hallgatók tehát nem voltak a katonai parancsnokoknak a mindenütt ismert módon alávetv^e. O maga rendszeresen beszámolt a forradalmi diákbizottság előtt. S ezt a forradalom szellemében, önkéntesen tette. Tanúk erre már csak kevesen vagyunk. S ha már mi sem leszünk, akkor eltűnik a láthatárról ez a különleges jelenség, ami a forradalmunk lényegét jelentette. Ez a jelenség azonban korántsem annyira elképzelheteden, ha arra gondolunk, hogy a szociológus Max Weber már száz évvel ezelőtt írt az intézményes, azaz „bürokratikus struktúra és karizmatikus struktúra" különbségéről. Gondolatai érvényesek '56 forradalmára is. Összehasonlítva a két állapotot, felfigyel arra, hogy „poHtikai szükségállapotban a termés^tes vezetők nem alkalmazott hivatalnokok voltak, [ ] hanem sajátos, természetfelettinek (értsd: nem mindenkinél lehetségesnek) képzelt testi és szellemi adottságok hordozói."^ Ötvenhatban még csak nem is voltak szükségesek „emberfeletti" képességek, miután az eseményeket nem kiemelkedő vezetők, hanem a sokaság irányította. „Minden munkahelyen (még az erőszakszerveknél is) megalakultak a forradalom szervei. Bármilyen külső szervezés, utasítás, koordinálás nélkül"^ egy olyan spontán, tanulással el nem sajátítható, az intézménytől függetien 1 Életrajza: Frivaldszky, 2013. 2 Weber, 1970. p. 157. 3 Mécs, 1992. p. 140.