A szürke tábornok [antikvár]

Kiadói borítója kopottas.
Ma már a kémtörténetek sem romantikusak. Ezt bizonyítja Alain Guérin francia író-újságíró-történész könyve a "szürke tábornok"-ról, Reinhard Gehlenről, a német, illetve a nyugatnémet kémszervezet főnökéről. A szellemes, bőven dokumentált munka nemcsak a Német Szövetségi Köztársaság kémhálózatának szervezetét és munkáját ismerteti, hanem a folyamatot is, amelynek során e szervezet elnyerte háború utáni arculatát. Guérin két fő motívumot állít előtérbe. Először: alapjában meghatározta e szervezet jellegét, hogy a hitleristák úgynevezett Keleti Idegen Hadseregek szolgálatából nőtt ki, amelyet a háború idején a keleti kémkedés és felforgató tevékenység megszervezésére hoztak létre, s melyet természetesen az antikommunizmus fűtött. A szervezet másik fő vonását az a körülmény fejlesztette ki, hogy Gehlent a háború után az amerikaiak "mentették meg", s jó ideig közvetlenül az ő szolgálatukban állt. Ahogyan a nyugatnémet gazdasági újjászületést az "amerikanizálódás" jelensége kísérte, úgy amerikanizálódott szervezési módszereit, üzleti szellemét - s nem utolsósorban céljait - illetően a nyugatnémet kémszervezet. A szürke tábornok című könyv bemutatja a dezertőrök szervezését a háború idején, bevetésüket 1945 után az úgynevezett "fehér maquis"-ban, a fasiszta ellenállásban, majd felhasználásukat a különféle emigránsszervezetek útján a Szovjetunió és a népi demokrácia ellen. Ismerteti beszervezési és működési módszereiket, a hálózat szervezeti kérdéseit, anyagi erőit. Bemutatja, milyen rendkívül olcsó és tömeges lett a kémtevékenység, s ennek megfelelően milyen nagy mértékben devalválódott a kém életének értéke is. Minthogy ma már a Gehleneket nem a vezérkarok haditervei érdeklik csupán, hanem az élet a maga teljességében, az elhajított konzervesdoboztól a bejelentő céduláig minden adat érdekessé vált számukra. Ugyanakkor mindenki felhasználható. Az analfabéta falusi kislány éppúgy, mint a tudós akadémikus, a vérengző nacionalista nemkülönben, mint a vallási fanatikus. Gehlen és a Gehlen-hálózat nem válogatós. Guérin meggyőzően bizonyítja, hogy a hatalmas apparátus a felhasznált pénz, az egész veszélyes és lázas tevékenység egyetlen fő célt szolgál: a szocialista tábor mérgezését, zavarását, megbontását. S mint Gehlen megkülönböztető jegyét, újítását mutatja be, hogy a hírszerzést összeötvözi az akcióval, a felforgatással...