A Vatikán békepolitikája [antikvár]

Részlet: A római utas nem mulasztaná el megkeresni azt a pontot, ahol feltárul előtte egész Róma minden szépségével. S nincs alkalmasabb hely, mint alkonyatkor megállni a Gianicolo terasszán, ahonnan mindent lehet látni: nemcsak bazilikákat, palotákat, emlékeket, hanem az egész múltat, S mikor valószínűtlen szép színekben kezd izzani az egész táj, az ember szeretne bepillantást nyerni a jövőbe is. Annál is inkább, mert alkonyodik ... A Villa Doria-Pamphili tisztásai és pineái egyre feketébben rajzolódnak ki a háttérben, s csak a Szent Péter-templom kupolája válik ki varázslatos, acélos szürke színben a csodás bíbort hintő római alkonyatban. Szeretnénk megállítani az időt; mikor a tűnő estének pompájában oly gyönyörű a múlt, de megérezzük, hogy itt nemcsak holt kövek történelme nyílik fel, hanem lábunk előtt kavarog a modern szellemi élet ezernyi áramlata. Szeretnénk tudni, hogy mit hoz magával az éjszaka és milyen lesz a reggel, a holnap...