A vezérkar élén [antikvár]

Vaszilevszkij marsall életútjának ismertetésével kezdi emlékiratát, amely az olvasót végigvezeti egy közel három évtizedes úton: a cári hadsereg tisztjének első világháborús éveitől a Vörös Hadsereg vezérkari főnökének igen felelős posztjáig. Közben az olvasó megismer szinte mindenkit, aki a szovjet katonai életben kimagasló egyéniség volt, és találkozik mindazokkal a problémákkal, amelyet a szovjet államnak meg kellett oldania, hogy az országot és fegyveres erőit felkészítse a német fasizmussal való élethalálharcra. Ebből a lüktető és eseményekben gazdag időszakból a szerző kiemeli az egyik legvitatottabb problémát: a harmincas évek végén folytatott szovjet katonapolitikát. Bírálja mindazokat, akik bűnös felkészületlenségről, elavult katonai szabályzatokról, téves irányú politikai nevelőmunkáról írnak és beszélnek az objektív körülmények kellő ismerete vagy elemzése nélkül Tartalmilag és irodalmilag egyaránt érdekes és értékes részek azok, amelyekben Vaszilevszkij marsall bemutatja a szovjet katonai vezetők, Sztálin, Vorosilov, Zsukov, Rokoszovszij, Malinovszkij, Tyimosenko, Tolbuhin - mindmegannyi nálunk is jól ismert személyiség - mindennapos munkáját, gondjait, emberi tulajdonságait. Mindebből nagyon is világosan áll előttünk a kép: ezek a hadvezérek nem csak térképek fölé hajló "elméleti" irányítók, színes zászlócskákat rakosgató "lángelmék" voltak, hanem a háború gondjából, bajából igen nagy részt vállaló, éjt nappallá tevő küzdő-dolgozó emberek.