Az ukrán dráma [antikvár]

Előszó Az ukrán konfliktus kezdeményezője és főszereplője Amerika, pontosabban a felette főhatalmat gyakorló pénzhatalmi világelit. Célországai pedig Ukrajnán keresztül Oroszország és Kína. A dráma elszenvedői és vesztesei pedig az ukránok, és elsősorban az Ukrajna keleti tartományaiban élő orosz ajkú emberek. A mai Egyesült Államokat úgy jellemezhetjük, mint egy hatalmas nemzetet, amely hanyatlásnak indult egy szupergazdag dekadens oligarchia uralma alatt. A hanyatlás szinte minden területen tetten érhető: az iskola- és az egészségügyi rendszerben, a kulturális szférában, a társadalom általános állapotában, ahol erejük teljében lévő munkaképes emberek képtelenek tisztességes megélhetést biztosítani a maguknak. Ez a dekadencia megnyilvánul az amerikai külpolitika véget nem érő téves döntéseiben. Egyre többen nevezik aggódva Amerikát a „káosz birodalmának". A káosz egyszerre jelenti a rendőrállamot és kormányozhatatlan anarchiát. Az Egyesült Államok egyik súlyos következményekkel járó tévedése volt államcsínnyel kitolni a NATO és az EU határait az orosz-ukrán határig. A Washington és a NATO által szervezett államcsíny 2014. február 22-én megdöntötte az ország utolsó alkotmányos elnökének és kormányának a hatalmát. A washingtoni neokonzervatív és neoliberális döntéshozók a Brzezinski által kidolgozott forgatókönyvet követték. Eszerint ha Ukrajnát átalakítják egy oroszellenes és NATO által elfoglalt területté, az hatékonyan akadályozza Oroszország birodalmi ambícióit. Ennek a feltételezésnek az a súlyos hibája, hogy Oroszországnak ténylegesen nincsenek birodalomépítő törekvései. Oroszország, mint a világ még mindig legnagyobb területű országa, akkora térséggel rendelkezik, ahol minden a rendelkezésére áll, hogy békésen, kihasználva a szabadkereskedelem lehetőségeit, korlátlanul fejlődhessen. Oroszország mint a világtörténelem egyik nagy nemzete, természetesen kötelességének érzi, hogy védelmezze az orosz emberek érdekeit, bárhol is éljenek. Ezt a hazafias kötelezettségét akkor is teljesíti, ha ez csak nagyobb kockázatok és katonai konfliktusok felvállalásával lehetséges. Ezért a Washington-NATO-EU-trojka Ukrajnában végrehajtott stratégiája a nyugati katonai szövetség határainak keletre tolásával — egy év után ez már látható - nem hozott semmilyen pozitív eredményt. Ne-