Fejezetek a lengyel-magyar fegyverbarátság történetéből [antikvár]

A lengyel és a magyar népet a barátság és a testvériség gazdag és szép hagyományainak sok szála fűzi össze, Lengyelország és Magyarország történelmében számos példát találunk arra, hogy a két nép kölcsönösen támogatta egymást a társadalmi és nemzeti felszabadulásért vívott forradalmi küzdelemben. Az 1830-1831. és az 1863. évi lengyel nemzeti felkelések idején a magyar önkéntesek a Kárpátokon keresztül Lengyelországba siettek, hogy erősítsék a felkelők sorait. Az 1848- 1849. évi magyar szabadságharc idején viszont a lengyelek harcoltak a magyar forradalmi hadseregben, mivel a szabadságharcot az európai népek szabadságmozgalma szerves részének tekintették. Talán elég, ha megemlítjük a Magyarországon harcoló több ezer főnyi lengyel légiót, a legkiválóbb lengyel harcosok közül pedig Bem tábornokot - az erdélyi hadsereg parancsnokát - Dembinski tábornokot - aki egy ideig a magyar hadsereg fővezére volt - Wysocki tábornokot - a lengyel légió parancsnokát - és Bulharyn tábornokot. A Habsburg-abszolutizmussal vívott harcok legendás hősének, a magyarok által Bem apónak nevezett Bem József tábornoknak neve mindörökre összeforrott a két nemzet történelmével. A lengyel-magyar aktív fegyverbarátság e dicső hagyományait népeink nemzetközi szolidaritásának új, különösen értékes lapjai egészítették ki az 1919. évi magyarországi proletárforradalom idején és a második világháború alatt.