Forradalom és császárság - A Francia Forradalom és Napoleon 2. [antikvár]

A Feuillantok terrasszán a tömeg egy embert kergetett végig. Megragadták, földre teperték, azután botokkal, kardokkal és lándzsákkal bántalmazták. Pár perc alatt vérében fetrengett. Kínzóinak ez sem volt elég, újból fölemelték, hogy a Szajnába lökjék. A nemzetőrség végre közbelépett, kiszabadította az áldozatot és az őrszobába vitte. Csakhamar megjelent Pétion, a polgármester, akit értesítettek a zavargásról. Pétion bement a szobába és fölismerte az ágyon fekvő sebesültet. Duval D'Esprémenil volt, az a parlamenti tanácsos, aki négy esztendővel ezelőtt merészen szembeszállt az abszolút királysággal és akit a katonák a nép áldása között hurcoltak el a parlament tanácsából, hogy távoli börtönébe kisérjék. Ugyanez a D'Esprémenil most azzal bőszítette magára ugyanezt a népet, hogy elitélte a júniusi eseményeket és védeni próbálta a megalázott királyságot. Ám a nép már nem tűrt ellenvéleményt és a gondolatszabadságért folytatott harc halálra üldözte azt, aki másképpen mert gondolkozni, mint a jakobinusok. Pétion mélyen megrendülve állott a sebesült előtt és nem figyelt a tapsokra és éljenekre, amelyek odakünn neki szóltak.