Franciaország a II. világháborúban [antikvár]

1. A furcsa háború és az összeomlás Belépés a háborúba 1939 szeptember 1-én reggel 4 óra 45 perckor a német csapatok rázúdultak Lengyelországra. Szeptember 3-án 12 óra 30 perckor Berlinben a francia nagykövet a Daladier-kormány nevében tudatta a Harmadik Birodalom külügyminiszterével, hogy Franciaország aznap 17 órától kezdve „teljesíti Lengyelországgal szembeni kötelességét". A Németországnak szóló hadüzenettel Franciaország belépett a második világháborúba. Az esemény két kérdést vet fel. Az egyik az ország vezetőire vonatkozik: hogyan és miért határozták el. hogy az adott helyzetben belépnek a háborúba? A másik kérdés a nemzet egészét érinti: vajon milyen lelkiállapotban léptek a háborúba a íranciák? A vezetők tétovázása A háborúba lépésről szóló döntést ténylegesen a védelmi tanács 1939 augusztus 23-i ülésén hozták meg a legfőbb francia vezetők, abban a helyzetben, amikor szinte teljesen bizonyossá vált. hogy Hitler be fogja váltani fenyegetését, és erőszakkal rendezi Danzig és a „lengyel korridor" problémáját. A másnapi minisztertanács elrendelte a csapatok részleges mozgósítását, amely ténylegesen is megkezdődött augusztus 25-én. Franciaország, amikor a háborúra készült, csupán a Lengyelországgal 1921 óta fennálló szövetségnek megfelelően járt el, amelynek részleteiről egy katonai egyezmény rendelkezett 1939 tavaszán. Ezalatt, augusztus 25. és szeptember 3. között még folytak az utolsó diplomáciai alkudozások, hogy megkíséreljék elkerülni vagy késleltetni a konfliktust. Maga Daladier emlékeztette Hitlert az 1914 és 1918 közötti öldöklő küzdelemben való részvételükre, hogy elérje, mondjon le arról, hogy a világot egy újabb mészárlásba sodorja. Georges Bonnet külügyminiszter egy utolsó nemzetközi konferencia lehetőségébe kapaszkodott, amelyet Olaszország rendezett volna a Lengyelország elleni német invázió küszöbén. Ezt a kormányban és környezetében mindazok támogatták, akik a „müncheni" szellem jegyében bánni áron egyezségre törekedtek Hitlerrel. Azonban az angolok voltak azok. akik a valóságban irányították a játszmát, és Chamberlain miniszterelnök, akire nyomást gyakorolt parlamentjének többsége is, mostantól fogva teljesen elutasított egy új 5