Hadtörténelmi tanulmányok [antikvár]

Írásomban nem a nyolcvanévvel ezelőtti ősszel elindult eseményeken kívánok rágódni, hanem a fentiekkel kapcsolatban néhány kevésbé ismert lehetőségre akarok rámutatni. A következő néhány mondatban nem nézeteimet, hanem az igazságra való törekvéseimet szeretném igazolni. 1920-ban kezdtem iskolába járni, amikor a számunkra kegyetlen békeszerződés következtében eluralkodott a revíziós szellem. Ez a ma csak rossz értelemben használt ártatlan latin szó lefordítva újra átnézését, felülvizsgálatot jelent, amit egyébként a szerződés kísérő levele is kilátásba helyezett, de semmi nem valósult meg belőle. Nem állíthatom, hogy kivételt képeztem az általános felfogás alól, de azt igen, hogy tanulmányaim folyamán idővel pogány gondolataim támadtak vele kapcsolatban. Az akkori elemi iskolában már az első évben jól megtanítottak bennünket írni-olvasni és az alsó osztályokban is tanultunk földrajzot (Nagy-Magyarországét). Ez lett a kedvenc tantárgyam, amihez később hozzájött a történelem. A meséskönyvek, majd Robinson, Gulliver stb. után sorozatban olvastam a nagy utazók felfedezéseit és útleírásait. Ezek mellett igen sokáig megőriztem iskolai atlaszomat, melyből különösen a színes néprajzi adatokat ábrázoló térkép (1910-es népszámlálás alapján készült) keltette fel a figyelmemet. Később kételyeim támadtak, hogy a "mindent vissza" és egyéb jelszavakat hangoztatók miképpen képzeltek el az újbóli kijutást a Kárpátokig a tízmilliós magyarsággal, szemben a szomszédaink négyszeres túlerejével! Ha a Kárpátokig nem is, de az egy tömbben élő magyarság területeinek visszaadására meg lett volna a lehetőség népszövetség égisze alatt tartandó népszavazás eredményeként.