Iulius Caesar feljegyzései a gall háborúról, a polgárháborúról [antikvár]

ELSŐ KÖNYV 1. Gallia területe a maga egészében három részre oszlik: egyiket a belgák lakják, másikat az aquitanusok, harmadikat az a nép, amelynek anyanyelvén kelta, a miénken gall a neve. Mindhárom különbözik egymástól, más a nyelvük, mások az intézményeik és törvényeik. A gallokat az aquitanusoktól a Garunna folyó, a belgáktól a Matróna és a Sequana választja el. Valamennyiük közül a belgák a legharciasabbak: ők esnek legtávolabb provinciánk polgárosult jogrendjétől; feléjük járnak legritkábban a kereskedők, és nemigen visznek hozzájuk olyasmit, ami a lélek túlfinomodásához szokott vezetni; s végül, mert tőszomszédai a Rhenuson túl lakó germánoknak, akikkel örökösen háborúznak. Ugyanez az oka, hogy a helvétek meg a többi galliait múlják felül bátorságban; szinte nap mint nap összetűznek a germánokkal, vagy saját földjeiket védelmezik ellenük, vagy ők indítanak hadat amazok földjére. Az egyik rész, melyet - mint említettük - a gallok birtokolnak,, a Rhodanus folyónál kezdődik, és észak felé néz; határai a Garunna folyó, az óceán és a belgák földje, a sequanusok és a helvétek oldalán pedig a Rhenus folyó. A belgák országa a legtávolabbi gall-Iakta vidékeknél kezdődik, és a Rhenus alsó folyásáig terjed, északkeleti irányban. Aquitania a Garunna folyótól a Pyrenaeus hegységig és a hispán partokat mosó óceánig nyúlik, északnyugat felé. 2. A helvétek között Orgetorix volt messze a legelőkelőbb és a legtehetősebb. Királyi méltóság után sóvárgott; ezért M. Messala és M. Piso consuli évében összeesküvést szervezett a nemesek között, és rábeszélte törzsét, hogy a nép aprajával-nagy-jával együtt hagyják el országukat: bátorság dolgában amúgy