Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Tisztán emlékszem arra, hogy milyen csalódottak voltunk 1992-ben Magyarországon, amikor egyetlen szó sem hangzott el a kialakulóban lévő új demokráciák korai NATO-tagságának lehetőségéről. Ez nagyon fájdalmas volt azért, mert oly hosszú időn át ki voltunk zárva ebből a családból". Ahogy most visszatekintek, már jobban átlátom a helyzetet: a 90-es évek elején a hagyományos fenyegetettség rohamos mértékben csökkent, és a Szövetség szemszögéből nem volt azonnali sürgető logikája a bővítésnek. A NATO és Európa egésze nem volt még erre felkészülve; ha őszinték vagyunk be kell látnunk, hogy Magyarország sem. Akkor még feladatként állt előttünk a fejlődő demokratikus intézményeink, a pénzügyi és gazdasági struktúrák szilárd alapjainak kiépítése, csakúgy, mint a haderőreform. A NATO-tagság nyilvánvalóan erősíti ezen intézményeket, de soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden egyes tagország felelősséggel tartozik a Szövetség erejének fenntartásáért. A Szövetség és kohéziója nem gyengülhet a bővítések következtében.