Magyarország, az Európai Unió és a Nato [antikvár]

Borítója enyhén kopottas.
Ezek az írások a több mint ezeréves történelmünknek kb. 1938-tól 1956-ig tartó szakaszát ölelik fel. Írójuk az események közeli tanúja, számos szereplő barátja vagy ismerőse volt. Tagja egy ifjúsági mozgalomnak, mely később Teleki Pál nevét vette fel, sebesültje a doni csatának, illegális lapszerkesztője és fegyveres résztvevője az ellenállási mozgalomnak, az 1945-ös Független Kisgazdapárt Külügyi Osztályának vezetője, majd az ÁVÓ kínvallottja és a nagy összeesküvési per vádlottja, szabadulása után pedig az európai, majd amerikai emigráció nyitott szemű tagja. Emigrációban fogantak a kötet első írásai: az új Európa vajúdásáról és a főleg De Gaulle és Adenauer által megteremtett európai egységről. Egy Szovjetunió körüli semleges öv lehetőségét mint átmeneti megoldást veti fel a "Lengyelország után" című cikk 1982-ből. Ezeket követik a 90-es éveknek immár független országunk problémáival foglalkozó cikkei. A középpontban természetesen Antall miniszterelnök sikeres működése áll, a Varsói Szerződés felmondása, társulásunk az Európai Unióhoz és az atlanti kapcsolatok felvétele. A magyar-amerikai kapcsolatról, a Trumandoktrináról, a NATO-ba való belépésünk előzményeiről, valamint a szerbiai válságot illető véleményünkről szólnak további írásaink. Kiemelten foglalkozunk a francia politika - nálunk eddig figyelemre alig méltatott - hangsúlyváltásáról Magyarországgal kapcsolatban, és ebben Mitterrand szerepéről. A legfrissebb anyag egy konstruktív javaslat a nizzai EU-konferencia számára. E kéthavonta megjelenő sorozatunk a magyar történelem kiemelkedő eseményeiről és sokszor mártírhalálukig hű magyarokról szól, akik néha meg tudták fordítani a történelem kerekét is. A sorozat célja: eltüntetni a fehér foltokat közelmúltunk történelméből; az oly sok, e korra vonatkozó tévhitet eloszlatni; és sikereinket, hibáinkat tudatosítani közvéleményünkben.