Nemzetközi válságkezelés - békeműveletek [antikvár]

Részlet: Bevezető Napjainkban a haderő alkalmazásának és a honvédelem feladatainak egyre jelentősebb hányadát képezi a különböző békeműveletekben való szerepvállalás. A helyi konfliktusok kezelése, elmélyülésük, kiterjedésük megállítása, vagy a nyugvópontra jutott háború utáni helyzet békés rendezése, a konfliktus újjáéledésének katonai eszközökkel való megakadályozása már a hidegháború időszakában is szerepet kapott az ENSZ tevékenységében. A „kéksisakosok" által végrehajtott un. első generációs békeműveletek a felek közötti konszenzus elvén, az erő korlátozott, csak önvédelmi célra való használatán alapultak és céljuk a harcok kiújulásának megakadályozása volt. Az enyhülés időszakában, illetve a hidegháború megszűnése után új fedezet kezdődött a békeműveletek alkalmazásában. A nagy háborús összecsapás veszélyének elmúltával előtérbe kerültek a nemzetközi biztonságot fenyegető kisebb, helyi konfliktusok. Az enyhülés légköre az ENSZ BT-ben is lehetővé tette a nagyobb együttműködést és növelte az állandó tagok hozzájárulásának készségét a békemissziók telepítéséhez . A nagyhatalmak szembenállásának csökkenésével szinte egyidejűleg, a Szovjetunió felbomlása után, a délszláv térségben olyan háborús konfliktusok alakultak ki, amelyek a nemzetközi közösség és szervezetek számára is újfajta kihívást jelentettek. A konfliktusok diplomáciai rendezésének kudarcai bebizonyították, hogy nem elegendőek a hagyományos békefenntartás módszerei és eszközei, a hatékony válságkezeléshez határozottabb, a kikényszerítést is magában foglaló katonai erő alkalmazására és komplexebb, a békeépítést elemeit is tartalmazó feladatvállalásra van szükség.