Szíria - Egy nemzet romokban [antikvár]

ELŐSZÓ Amikor 1964-ben, több mint fél évszázaddal ezelőtt először látogattam Szíriába, szabadon utazhattam szinte mindenhová, ahová akartam. Aleppó lenyűgöző sziífcjaiban, bazárjaiban váratlanul összetalálkoztam egy közeli festői faluból származó szíriai diákkal, aki meghívott, hogy egy éjszakát vendégeskedjek nála a szabad nyári ég alatt, vályogból épült hagyományos méhkasszerű háza mellett. A vályogkupola belsejében túl nagy volt a forróság ahhoz, hogy kényelmesen lehessen aludni, de ez másfajta kényelem volt, mint amilyent megszoktam. Az apró kis faluban első alkalommal élveztem egy szíriai család vendégszeretetét. Ami gyakori szíriai látogatásaim során az évek folyamán a leginkább megérintett, az a szíriai emberek kedvessége és szívélyes vendégszeretete volt, bármerre jártam. A szíriaiakat gazdag kultúrájú fejlett civilizációk barátságos és elbűvölő, nyitott gondolkodású, toleráns és tisztelettudó örököseiként ismertem meg. Élveztem Aleppó és Damaszkusz varázslatos történelmi városait, szorgalmas lakosaikkal, a keleti fűszerek illataival és a piaci élet nyüzsgő hangjaival; szépen díszített paloták és hagyományos házak ötletes építészeti pompájával, a névtelen falak mögé rejtett meglepő kincseikkel; mindemellett modern városnegyedek kozmopolita zsongásával, melynek közepette az emberek továbbra is kötődtek értékes hagyományaikhoz. A