Szolgálati és emberi viszonyok a Magyar Néphadseregben [antikvár]

Kötetünk hét tanulmányában a szerzők az utóbbi évtized tapasztalatainak, kutatási eredményeinek összegzésével arra keresik a választ, hogy milyen szerepet játszanak az emberi kapcsolatok és viszonyok a katonai nevelésben. Eközben megkülönböztetett figyelmet fordítanak az elöljárók és az alárendeltek közötti viszonyok szocialista vonásainak alakulására. Azon túlmenően, hogy az egyes tanulmányok sokoldalúan, több tudományág - így a szociológia, a pszichológia és a pedagógia -eszközeivel és módszereivel igyekeznek feltárni az élet- és szolgálati viszonyok, a katonai életforma és életmód lényegét, e tényezőknek a katonák személyiségére, közérzetére, egymáshoz és a szolgálathoz való viszonyára gyakorolt befolyását - a probléma- és konfliktusmegoldások; egyáltalán a nevelés módszereit is számba veszik. Kitérnek az eredményekre, a . pozitív, előremutató tapasztalatokra, de az előrehaladást hátráltató fogyatékosságokat is feltárják, amelyek az azonos és a különböző beosztású, rendfokozatú katonák érintkezésében, az alárendeltekről való gondoskodásban és a bánásmódban visszatérően felmerülnek. Vizsgálják a beosztottak bizalmának megnyerését, aktivitását, fegyelmét, az alegységek légkörét és közösségi életét befolyásoló körülményeket és tevékenységeket. A hadsereg, az alegységek mindennapjairól, a katonaélet törvényszerűségeiről szólnak, anélkül, hogy örök érvényű, mindent megoldó recepteket kínálnának. Ami már csak azért sem lehetséges, mert az emberek, a katonák csakúgy, mint a társadalmi és szolgálati viszonyok, folyamatos változásokon mennek keresztül.