Tudomány és honvédelem [antikvár]

Az időszerű katonapolitikai kérdések iránti nagy érdeklődést többek között az is indokolja, hogy kevés olyan külpolitikai probléma van, aminek az összefüggése a saját belső dolgainkkal annyira kézenfekvő és nyilvánvaló lenne, mint a katonapolitikai kérdéseké. A szocialista országoknak komoly problémát jelent, hogy az elkövetkező években vagy pedig az ezredfordulóig hátralevő kereken 15 esztendőben mekkora összegeket kell vagy nem kell katonai célokra fordítaniok. Noha a szocialista közösségen belül a fő teherviselő a Szovjetunió, ezeket a terheket mindenkinek viselnie kell. A mi népgazdaságunk számára még a viszonylag kisebb terhek is komoly nehézséget jelentenek a mostani gazdasági helyzetben. Bevezetésül szeretnék pár mondatot mondani arról, hogy hogyan váltak a katonai kérdések a nemzetközi politika meghatározó kérdéseivé. A 60-as évek második, a 70-es évek első felében igen nagy reményeink voltak az enyhülési folyamat tartósságával és az enyhülés dinamikájával kapcsolatban. Akik a középgenerációhoz tartoznak, azok emlékeznek a csúcstalálkozók időszakára, Nixonnak a szovjetunióbeli látogatására, Brezsnyevnek az egyesült államokbeli útjára, a SALT megállapodásra és mindazokra a kommentárokra, amelyekkel ezeket a találkozókat körülvettük. Vajon milyen várakozással tekintett a két tárgyaló fél, az Egyesült Államok és a Szovjetunió, ennek az enyhülési korszaknak a továbbfolytatódására.