Világhódító államterrorizmus [antikvár]

Önök szerint mikor valósult meg az emberi történelem során a tökéletes demokrácia, az, amelyben ténylegesen a hétköznapi emberek, a nép érdekei érvényesültek? Amikor az arra hivatottak ténylegesen népképviseletet láttak el és nem a saját pecsenyéjüket sütögették? Nos, jól sejtik, ilyen soha nem fordult elő. A modern demokráciák illúziókból állnak. Ábrándokból, szépen becsomagolt ideákból, ezeknek azonban nincs jóformán semmi gyakorlati haszna jóformán. Persze, van választójog, gyülekezési jog, szólásszabadság (bár ezt mostanában mintha elkezdték volna nem is annyira szemérmesen moderálni ), oda utazunk, ahová akarunk, biztosított jogunk a munkához (vagyis ahhoz, hogy kizsákmányoljanak minket), pihenéshez, egészségügyi ellátáshoz (ami olyan, amilyen és inkább kerülendő) és úgy általában tényleg szabadnak érezhetjük magunkat. De tényleg ez lenne a szabadság? A robotolás, az adósságok törlesztése, a csekkek befizetése, a végeláthatatlan fogyasztási kényszer, a napi rutin szinte öntudatlan ismételgetése? Ez az a szint, amit akár vegetatívnak is nevezhetnénk. Egy olyan létállapot, amiben biztosítanak számunkra némi mozgásteret, de azért sokunk számára nagyon is jól láthatók azok a falak, amik körbeveszik majdnem mindannyiunk életét.