Hortobágy - Körszín [antikvár]

A Hortobágy nevét szinte az egész világon ismerik. Védelmét nemcsak a hazai tudósok szorgalmazták, szót emelt érte szinte mindenki, aki találkozhatott igazi arcával, természeti gazdagságával, mérhetetlen távlataival. A természetvédelem külföldi szakemberei olyan területként értékelték a Hortobágyot, amelyet esztétikai és tudományos okok miatt az emberiség számára fenn kell tartani. A Hortobágy a Közép-Tisza-vidék legsíkabb, legfátlanabb kistája. Kiterjedése 2300 km2. Keleten a hajdúsági löszhát, délen a Nagykunság és hajdan mocsaras Sárrét, nyugaton pedig a Tisza határolják. Talaja rossz minőségű, szikes, úgynevezett szolonyec. Felszíne dél felé, illetve a Hortobágy folyó irányában enyhén lejt. Tengerszint feletti magassága 86-82 m között változik. Éghajlatát a szélsőségesség, a gyakori nyári aszály jellemzi. Mint fiatal - még mindig alakulóban lévő - táj, növény- és állatvilága a környező területekével közös. Kevés az itt kialakult ún. bennszülött faj. De míg az Alföld eredeti élővilágát az intenzív mezőgazdasági hasznosítás szinte teljesen elpusztította, a Hortobágy hatalmas pusztáin menedéket találtak a máshonnan kiszoruló, a kultúrhatásokra érzékeny fajok.