Írország ébredése [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Négy és fél évszázada már, hogy a Plantagenet-házból származó Henrik átvonult ide Angliából, elűzte Írország régi főkirályait, átvette a helyüket, és erőszakkal rávette az ír hercegeket, hogy fogadják el őt név szerinti uruknak. A Dublin környezetét alkotó Pale területétől eltekintve azonban továbbra is az ír hercegek, valamint a Fitzgeraldokhoz hasonló Plantagenet-mágnások gyakorolták a valódi hatalmat - mialatt utóbbiak végül maguk is szinte teljes egészében írekké lettek. Mindez így is maradt addig, amíg VIII. Henrik, Anglia királya széjjel nem zúzta a Fitzgeraldokat, ezzel mindenki számára kétségtelenné téve abbéli szándékát, hogy a továbbiakban közvetlen irányítással kívánja kormányozni Írországot. Még az Írország királya címet is felvette. Néhány évvel később betegség döntötte le a lábáról, majd meghalt az angol uralkodó, akinek élete során hat felesége volt. Mintegy fél tucat éven keresztül Edward, a beteges fia ült a trónon, végül pedig Máriára szállt a korona öt évre. Utánuk azonban az elkövetkező fél évszázadon át a szűz királynő, Erzsébet tartotta a kezében az ország irányítását. Ők mindannyian sorra megpróbálták véglegesen és tökéletesen az uralmuk alá hajtani Írországot, ám egytől egyig mind elbuktak. Edward Rutherfurd az angliai Salisburyben született, tanulmányait a Cambridge Universityn, valamint a kaliforniai Stanford Universityn végezte. Első sikere, a Sarum, Salisbury és Stonehenge történetével foglalkozik. Második regénye, a Ruszka Oroszország történelmét mutatja be. A London a mai világváros kétezer éves történelmét meséli el, életre keltve annak gazdag múltját. Az erdő című regény Anglia ősi, úgynevezett Új Erdejében játszódik. Legutóbbi művei, a Dublin, valamint a folytatásnak tekinthető Írország ébredése az ír sziget történelmét dolgozza fel a 20. század második évtizedéig. Edward Rutherfurd élt Londonban és New Yorkban is, otthonának az elmúlt tizenkét évben mégis Dublint tekintette.