Keresztül-kosul Ausztrálián [antikvár]

Oldalsó lapélén enyhe elszíneződéssel.
Very cool! Feszes road-movie, sodró útinapló. Nagy kaland odalenn, a világ végén vidám, laza szlengtől irodalmi magasságig ívelő stílusban. Ausztrália izgalmas, misztikus és távoli – de nem elérhetetlen. Kapcsolja be biztonsági övét, és vágjon neki a vadonnak! Van élet óperencián és a Sydney operán túl… (The Washington Times) Hadnagy László független újságíró. Indulása óta a radiocafe.98.6 munkatársa; ír többek között a WAN2, a WILD, a Metal Hammer magazinba. A Sex Action zenekar sajtóreferense, van egy kis kiadója és tördelő stúdiója. Free life, one man show. Egyik szerdán azt kérdezték tőle, van kedve a következő kedden Ausztráliába utazni? Volt. Volt, hát hogy ne lett volna, hiszen „Úton lenni boldogság” (Jack Kerouac) Azóta ötször járt a máig titokzatos Terra Australis földrészen és levezetett 48 ezer kilométert, ami még az egyenlítőnél is hosszabb táv. A könyv 3, a kontinenst keresztül-kasul történt bebarangolása során írt naplóból és a közben készült több száz fotó szerkesztéséből született. Kiegészítve az összes járható turisztikai látványosság ismertetésével, az ország történelmével, gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetével, múltjával és jelenével. Precíz útikönyv, feszes road-movie, meghökkentő útinapló vidám, laza szlengtől irodalmi magasságokig elérő stílusban. Részlet a könyvből: Amerika, az igazi (nem a kokakóla-hamburger-halivúd féle ragacsos, gay szirup) már gyermekkorom óta incselkedett velem. A vadnyugat cowboy-jal és indiánnal, Lee tábornok Ambrose Rebel Bierce Konföderációs csapataival, Jack London Jack Kerouack-kal, Hunter S. Thomson Tom Wolf-fal, a Szelíd motorosok rock & rollal, Updake papa Vonneguth tatával, Ponyvaregény az Apokalipszissal. Ahogy azt az Úton című csavargó bibliában Paradicsom Sal szokta volt a bibappal. Az egybesült álmokba régóta vágytam. Tudat alatt talán már húsz év óta készülődtem, és '93-ban végre pár napot Floridában is eltölthettem. Tropicool Miami elsőre megérintett, bár még nem ütött meg. De aztán eljött az idő, és Császár Géza barátommal (aki ugyanazt az Amerikát vágyta látni és érezni) 1997 tavaszán bitangul rápörögtünk az eseményekre. Útiláztól felfűtve nyomtunk le 6800 kilométert, és csutkára tekert zenékkel küldtük neki verdánkat az égig érő házak mögött elterülő végtelennek.