Magyarország emléknapjai [antikvár]

A történettudomány történetét nem szabad úgy elképzelnünk, hogy csupa kiváló történész állandóan remekműveket alkot. A nagy nevek, reprezentatív történetírói egyéniségek mellett ott dolgozik a második, a harmadik vonal, a szerényebb képességű, kevesebbet, nem mindenben maradandót alkotó historikusok sora. Ők azok, akik csak néhány, kevésbé sikerült könyvet, tanulmányt publikálnak, de változatos stílusuknak, jó történelem tanári adottságaiknak, szuggesztív egyéniségüknek köszönhetően saját korukban neves alakjai voltak a történészek társadalmának, s ha haláluk után munkásságuk inkább csak a szaktudósok szűkebb körében marad is ismert, pedagógusi tevékenységük, népszerűsítő munkásságuk, hazaszeretetük előtt az utókornak is fejet kell hajtania.A múlt századbeli historikus gárda ilyen derék, másodvonalbeli tagját kell látnunk Kerékgyártó Árpádban. A jászkun kerületi várnagy fiaként 1818. június 19-én Jászberényben született. Iskoláit szülővárosában és a budai gimnáziumban végezte, majd a pesti egyetemen folytatott jogi és államtudományi tanulmányokat. Fiatal korában nem állhatott még módjában a tudományos kutatás, a forráskritika elméleti és gyakorlati ismereteire szert tenni: az ő ifjúsága idején az európai kontinensen egyedül a nagynevű párizsi levéltáros iskolán, az École nationale des Chartes-on oktatták még csak ezeket, s a francia fővárosba nemcsak a fiatal Kerékgyártó, hanem más kortárs magyar történész sem jutott el tanulni; a jóval közelebbi bécsi Institut für Österreichische Geschichtsforschung alapítása idején pedig Kerékgyártó már harmincas éveikben gyakorló jogászként még bepillanthatnak az 1848 előtti korszak - mint élő jog - világába, abba a jogba, amelyből valósággal áradt a történelem, hiszen egy-egy per kapcsán esetenként többszáz éves okleveleket mutattak be a szembenálló felek, az 1222-es aranybulla vagy az 1351-es törvény rendelkezései a jogrendszer sarkalatos pilléreinek számítottak, a bírósági gyakorlat pedig egy-egy jogeset tárgyalásánál akár a XI. századbeli királyok törvényeinek oda vonható intézkedéseit is tekintetbe vette.