A békéért, Németország egységéért, és a szocializmus építéséért [antikvár]

WILHELM PIECK a Német Szocialista Egységpdrt elnöke MEGNYITÓ BESZÉD Elvtársnök és elvtársak! Ebben az órában, amikor mi itt komoly tanácskozásra egybegyűltünk, ült össze Bonnban a nyugatnémet parlament, hogy a háborús különszerződést első olvasásban tárgyalja. Adenauer bonni kancellár McCloytól, az Egyesült Államok főbiztosától páncélosok kivezénylését kérte a demarkációs vonalra, amivel még nyilvánvalóbbá tette a háborús különszerződés agresszív jellegét. Ez közvetlenül azután történt, miután Németországba érkezett Ridgway pestistábornok, aki — a New York Times 1952 június 26-i jelentése szerint — azt a kérdést vizsgálta meg, hogy „elhelyezhető-e több szövetséges csapat az övezethatár mentén". így tehát Adenauer kérése, hogy az övezethatár mentén erősítsék meg a szövetséges haderőket, nem egyéb, mint komédia, melyben előre megegyeztek a koreai nép gyilkosával, Ridgway amerikai tábornokkal, akinek minden igyekezete az, hogy Németországot második Koreává tegye. A szociáldemokrata Fuldaer Volks-Zeitung 1952 július elsejei cikkének állásfoglalása megmutatja, milyen provokáló hatást gyakorolt a nyugatnémet lakosságra az, hogy a háborús különszerződést ilymódon még annak ratifikálása előtt életbeléptetik. Az említett cikkben ez áll: Adenauernek az a kérése, hogy szaporítsák a páncélosok számát, úgy jött, mint villámcsapás a derűs égből, hiszen Adenauer a lakosságot vagy annak képviselőit meg se kérdezte. A lap ezzel kapcsolatiban megállapítja továbbá: „Mily távol állhat a birodalmi kancellár a néptől, ha azt hiszi, hogy ilyen rendszabály fokozza a lakosság biztonságát".