A dimenziók éve 1968 [antikvár]

Részlet a könyvből: "Csehszlovákiában a két háború között legálisan működött a kommunista párt. A II. világháború után taglétszáma másfél milliósra duzzadt, vezetője, a Moszkvából hazatért Klement Gottwald, először miniszterelnök-helyettes, majd miután Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) az 1946-os választásokon megszerezte a szavazatok 38%-át, miniszterelnök lett. A kommunista hatalomátvételre 1948 februárjában került sor, amikor az addig kisebbségben levő kommunisták a más nézeteket valló minisztereket kiszorították a kormányból, és átvették az ország irányítását. Az új, névleg még koalíciós kormány azonnal tisztogatásokba kezdett, végrehajtotta az államosításokat és a földosztást. Addigra az ország minden harmadik felnőtt lakosa, két és fél millió fő, tagja volt a kommunista pártnak. Így tehát a május 30-i választáson a kommunista vezetésű, gyakorlatilag vetélytárs nélkül induló Nemzeti Front elsöprő győzelmet aratott, a szavazatok 90%-át kapta. Eduárd Benes köztársasági elnök lemondott, utódja Klement Gottwald lett. Az ezt követő két évtizedben Csehszlovákia volt a szovjet rendszer legmegbízhatóbb országa, a CSKP pedig a szocialista tábor legerősebb pártja. Az ország szovjetbarátsága még a náci megszállás előtti időszakra nyúlt vissza; ezt fejezte ki az 1935-ben megkötött csehszlovák-szovjet kölcsönös segítségnyújtási egyezmény. Hónapokkal a náci megszállás után, az 1939. október 28-i prágai tüntetésen a felvonulók azt skandálták: "Hitler kifelé, Sztálin befelé". Közép-európai kis államként, a Németország, majd a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió közötti ütköző zónába ékelődve kellett az új csehszlovák államnak életképességét bizonyítania. Nagy kihívást jelentett ez mindenekelőtt azért, mert az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a csehek a szlovákokat, németeket, magyarokat, ruszinokat és lengyeleket is magába foglaló, többnemzetiségű és szekularizált államot hoztak létre. Miközben a germán és szláv szomszéd egyszerre fenyegető és vonzó, elnyomó és egyben védelmező hatásaival voltak elfoglalva, nem maradt sem erejük, sem idejük arra, hogy saját, cseh nemzeti identitásukat megéljék. Energiáik nagy részét arra fordították, hogy az új csehszlovák államba kényszerített szlovákokat, németeket, magyarokat integrálják, illetve együttélésüket koordinálják."